NFÜ konferencia és workshop

 A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 2012. július 19-én Budapesten a Millenáris konferencia termében konferenciát és workshop-ot rendezett az Új Széchenyi Terv pályázatain résztvevő vállalkozások számára. Olvasatomban a rendezvény az Orbán kormány meghirdetett társadalmi konzultációjának egy állomása.

Nem tagadom, hogy kíváncsi lettem amikor a meghívást kézhez kaptam az NFÜ fenti rendezvényére. 

Cégünkre mindíg is jellemző volt az innovatív útkeresés, így nem csoda, hogy a jelenlegi piac motorját jelentő EU-s támogatások hamar a tevékenységünk fókuszába kerültek. Orbán Viktor előadását hallgatva beigazolni láttam az ANT fejlődési irányának helyességét. Orbán elmondta, hogy magyarország fejlesztéspolitikájának meghatározó alappillére a az EU-s támogatások megléte. A teljes magyar fejlesztéspolitika finanszírozásának 90%-át adják az EU-s források. 2007 és 2013 közti időszakban összesen mintegy 8 200 milliárd forint kerül be a gazdaságba ezen a forráson keresztül. Ez nem kevés. Ahogy a miniszterelnökünk fogalmazott "dől a pénz".

Petykó Zoltán az NFÜ elnöke nyitó beszédében rengeteg adatot elmondott. Ezeket most itt nem írnám meg, mivel a sajtónak is akarok hagyni valami koncot. Talán inkább csak egy kis eszenciát vennék ki ebből. Eleddig a rendelkezésre álló források kb. 1/4 részét sikerült kifizetni. Ez azt jelenti, hogy a  2013 végéig hátralevő 1,5 évben és az azt követő még 2 évben, azaz összesen 3,5 évben kell kiosztani a hazai gazdaságban az összeg 3/4 részét. Ez azt jelenti, hogy ha egyenletes az eloszlás, azaz évről-évre ugyan annyi kerül kifizetésre, akkor évente uszkve 1 700 milliárd forint kerül kifizetésre. Ez, ha a világbank által publikált bruttó hazai össztermékhez (GDP) arányítom, - ami 2011-ben kb. 32 000 milliárd volt - kiderül, hogy az nagyjából 5%-kal emeli a termelési indexeinket az elkövetkezendő 3,5 évben évről évre. Ez sem kevés.

A konferenciát Orbán Úr azzal nyitotta, hogy minden elismerése a jelen lévő EU-s forrásokért pályázó vállalkozóknak, mivel a rendszer borzasztó kemény kihívásokat jelen. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy végiggondolom, hogy nekünk hogyan is ment ez.

2006-ban az NFT keretei között meghirdetett GVOP 2.1.2. pályázaton indultunk. Hááát... nem voltak kellemes élményeink a dologgal. A kiíró részéről iszonyú bürokrácia, részünkről pedig vészes tapasztalatlanság szőtte át a projektet. Persze azért sikerült elszámolnunk, de hogy könnyen és gyorsan, azt csak akkor mondhatnám, ha fegyverrel kényszerítenének.

Ez akkor meglehetősen el is vette a kedvünket az egésztől.

Majd 2009-től ismét nekiduráltuk magunkat és halált megvető bátorsággal újabb pályázatokat kezdtünk beadni. Ekkor már sokkal könnyebben ment. Ennek persze lehet oka az is, hogy mi rutinosabbak lettünk, de talán a bürokrácia is csökkent 2010-re, mikor az első lehívásaink elindultak.

Most, hogy-  partnereinkkel közösen - már nem csak magunknak, hanem másoknak is segítünk pályázni és a megnyert pályázatokat megvalósítani, el kell mondjam, hogy egészen máshogyan látom. A köztudatban a mai napig is él az a hiedelem, hogy közel lehetetlen az elszámolás a MAG zRt-vel, de ezt csak cáfolni tudom, ha a házon belül megvan a megfelelő szakértelem a területen. Nem véletlen, hogy amikor mások EU-s forrásokhoz való hozzájutását segítjük, egyik legfontosabb kommunikációnak a folyamatos pályázati megvalósítás követést és elszámolási előkészítést tartjuk.

Engedtessék meg nekem az a kis önreklám, hogy elmondhassam, hogy a tavalyi és az idei évben, akikkel együtt dolgoztunk pályázati beadáson, vagy akár rész, vagy végső elszámoláson, az mindíg sikeres volt. Így EU-s támogatás elnyerési és megvalósítási statisztikánk eleddig 100%-os és reméljük, hogy - preciz munkánk eredményeként - ez a továbbiakban sem romlik majd.